igen

nem kell, hogy bízz
nem kell, hogy higgyél bennem
megcsinálom, más nem is érdekel

nem kell, hogy hívj
nem kell, hogy énekelj velem
megcsinálom, más nem is érdekel

mondj akármit
mondhatod, hogy nem ér a nevem
mondhatsz bármit, engem nem érdekel

nem kell, hogy bízz
nem kell, hogy higgyél bennem
megcsinálom, más nem is érdekel

a parkban

miért bánnám,
ha meg is neheztelsz,
mert engem nem érdekel más?
miért bánnám?
komolyan gondolod,
számítok nekik egyáltalán?

máskor tán
lennének szavak
(már amiket te is vállalnál)
majd máskor tán
ha kell egy okos dal,
majd teszek egy próbát

egy kebabot akarok
és téged
mert ez a két dolog, ami képes
feldobni engem
ma délután

és beszélgessünk blődségekről
és menjünk Spandauba
és később
ne is találkozzunk
többé már

hát miért bánnám
ha meg is neheztelsz,
mert engem nem érdekel más?
miért bánnám?
komolyan gondolod,
hogy számíthatok rád?

suzanne

egy szőkített bomba volt
épp most jött Londonból
mondd el az életed
biztos van, kit érdekel

suzanne

s ha eljön az éjszaka
csak kérlek, menj haza
gondolom, unhatod,
hogy a fiúd nem nagyon…

suzanne

van egy perced kettesben?
hát mondd, hogy tévedtem
győzz meg
győzz meg

suzanne

napjaink elmentek

nem vagy itt velem,
bár ne lennék én sem
miénk volt a nyár
másé voltál, mégis itt hagytál
hazatévedek hát
ma délután
és felépítem
a magam lego-haláltáborát

nem engem látsz
nem engem vársz
bár hazudnál,
hogy velem soha nem számoltál

napjaink elmentek
s nem ismerlek már
innék inkább,
hogy tompa legyek
s ne gondoljak rád
és érzéketlen
minden iránt
aztán eltűnnék
úgysem veszi észre a világ

ne engem láss
ne engem várj
bár hazudnál,
hogy velem soha nem számoltál

…és most?

hányszor gondoltad:
„egy jobb ember voltam álmomban”?
minden rendben van
csak ne lennék több darabban

…és most?

élj csak gondtalan
a tv-mben ezt hallottam
semmit sem szóltam
csak mindenem felgyújtottam

…és most?

egy nap megteszem

akkor lehetsz boldog, ha mindent, amit mondok, elhiszel
és bármit, amit mondok, felhasználhatod majd ellenem
olyan helyen élnék, ahol van esély, hogy élhetek
pakolj össze mindent van egy hely neked még mellettem

nézd a kedvenc műsorom, ha érdekel
ez az életem

majd akkor leszek boldog, ha megint csak magamnak élhetek
sosem láttok többé csórok egy gépet és elmegyek
s ha porrá lőttem mindent mindent, mindent újra kezdhetek

hozd a fegyvered, én mindent megteszek
és igyunk mérget
mert rajtunk nem fog
mert nem fog

tudom, csak képzelem
tudom, csak képzelem
most mégse szólj

tudom, csak képzelem
de egy nap megteszem
most mégse szólj

nincs esély

hogy ha kérded, miért tettem, mikor úgy tűnt, minden jó?
ideje volt lépnem, érzem – te nem így gondolod?
túl sok naiv tervet szőttünk, és mondd, mi haszna volt?
túl sok tervet szőttünk együtt, de most már elég volt

és még te mondod: „ megoldjuk valahogy”
és persze mindezt tőlem, tőlem várod
megérthetnéd: már nincs esély
már nincs esély

túl sok arcnak játszottunk, akit nem is érdekelt
ha eddig nem voltam biztos benne, már tudom mennem kell
mint a srác, aki műanyag fákról énekelt
jelenthetem még azt neked, amit ő nekem?

és még te mondod: „ megoldjuk valahogy”
és persze mindezt tőlem, tőlem várod
megérthetnéd: már nincs esély
már nincs többé,
úgy mint rég

a felhők felett

a zenéd nem más
mint egy nagy rakás
nem mond semmit, amiért harcoltál

Isten rád talált
sajnos, mellétrafált
Ő sem tudja, mi várhat még rád

így már túl problémás
nincs más megoldás
egy jobbegyenes eltalál
és a felhők felett jársz

csak nem megbántódtál?
ez sem izgat már
ha rajtam múlik, nem látjuk többé egymást

így már túl problémás
nincs más megoldás
egy jobbegyenes eltalál
és a felhők felett jársz

nincs szükség ránk

hívj
menjünk ma táncolni
nem kell ezt hallgatni
menjünk ma táncolni

a túl sok sírás
és a túl sok gitár
mondd, kinek kell már?
ha egy dal nem vidám
csak dobgép kell rá
itt nincs szükség ránk

nézd,
miért kéne harcolni?
nem kell, csak másolni
és egy pár elved eldobni

a túl sok sírás
és a túl sok gitár
mondd, kinek kell már?
ha egy dal nem vidám
csak dobgép kell rá
itt nincs szükség ránk

és ha rájöttél már,
csak próbálkozzál,
itt nem számít más

és a sok fesztivál,
csak mind hazugság
itt nincs szükség ránk

emlékem

emlékem eldobhatod bár láthatnál
nem érzek semmit, jól mondod vagy higgy csak mást

mit kéne még mondanom? ne számíts rám
a szó, amit nem hallottál a metrótól sem fontos már

senki

megírt mosoly arcodon
mégis erről álmodom

ott lennél nálam,
és ott lennék én
a senki földjén
aztán együtt
ébrednénk

nálad senki sem vagyok
ha látlak, mégis átadom:

ott lennél nálam,
és ott lennék én
a senki földjén
aztán együtt
ébrednénk